Másodjára is sikerült befogni az elszabadult csehszlovák farkaskutyát
Finoman fogalmazva is heves indulatokat váltott ki a közösségi médiában az elmúlt hétvégén annak a csehszlovák farkaskutyának az esete, amely kiszabadult az általa őrzött udvarról, majd az utcán több ebet is megtámadott, sőt, egyet halálosan megsebesített.
Sokan az állat gazdájának mielőbbi megbírságolását követelték, mások a kutya elaltatását látták célravezetőnek. Szerencsére nem csak puszta vitát szított az eset: a Free Life Egyesület a bejelentést követően azonnal a tettek mezejére lépett, és a csendőrség, illetve Szabó Zoltán kutyaidomár segítségével végül sikerült hazajuttatni a vélhetően épp tüzelési időszakában lévő ebet. Hétfőn azonban a csehszlovák farkaskutya ismét kiszökött, viszont az egyesület Szabó Zoltán támogatásával újra befogta az állatot.. Úgy tudni, ez alkalommal egyetlen kutyának sem esett bántódása. A Free Life tájékoztatása szerint az ügyben feljelentést tettek.
Minden, amit a fajtáról tudni érdemes
1955-ben Karel Hartl biológus és mérnök próbálkozott meg (ekkor még sikertelenül) egy Brita nevű farkas és egy német juhászkutya keresztezésével a libejovicei tenyésztői bázison. Az első sikeres párosítás 1958 májusában történt Brita és egy Cesar z Brezoveho haje névre hallgató német juhászkutya között. A második vérvonal Brita és szintén egy németjuhász leszármazottjaiból áll, ezúttal az apát Kurt z Vaclavky-nak hívták. A harmadik vérvonal egy Argo nevű farkas, és egy rendőrkutya, Asta z SNB nászából származott, szintén Csehországból. Ez a három vérvonal adta a kezdetben CV-nek (csehszlovák farkaskutya cseh nyelven) nevezett kutyák törzsállományát.
A hetvenes években a legtöbb hibrid kutyát átszállították a Pozsony közelében lévő Malacka melletti tenyésztői telepre. Itt a tenyésztés nem volt akkora nyomás alatt, hogy a hadseregnek használható kutyákat tudjon produkálni, így a küllem egységesítésre is nagyobb figyelem összpontosult. Itt került a tenyészprogramba a harmadik farkas, Sark. Őt egy második és egy harmadik generációs hibrid szukával pároztatták (Xela z Pohranicni straze és Urta z Pohranicni straze). Ekkor már nem cseh, hanem csehszlovák farkasebnek nevezték a kutyákat.
Az utolsó, farkassal való keresztezés 1983-ban történt Libeovicében, egy Lady nevű farkas és egy Bojar von Schotterhof nevű német juhászkutya pároztatásával. Azóta a tenyésztés zártan folyik, azaz csak csehszlovák farkaskutyák vehetnek részt a fajta további tenyésztésében. 1982 óta már a civilek kutyáit is elismerik (addig is voltak náluk ilyen hibridek, de csak a katonaság kutyáit nevezték hivatalosan csehszlovák farkasebnek).
Természetesen a farkas felmenők miatt ezt a fajtát nehezebb szocializálni, ezért fontos, hogy kora kölyökkortól kezdve hozzá legyen szoktatva az emberekhez, más kutyákhoz és állatokhoz, valamint az embert körülvevő urbanizált környezethez. Egygazdás kutya, az idegenekkel szemben visszafogott, tartózkodó, de a gyermekektől mindent eltűr. A kanoknál különösen oda kell figyelni a más kutyákkal való szocializációra. Nem való első kutyának, csak tapasztalt ebtartóknak. Nagyon ritkán ugat, inkább vonyít, mint az északi szánhúzó kutyák.
